*Saját

-Miért csináltad ezeket a vágásokat a karodra?

-Hogy mindig tudjam, honnan indultam, hol vagyok, s hogy hová tartok!
-Nem fájtak? Én nem tudnám megtenni...
-Tudod, ha már a fájdalom olyan küszöbén vagy, akkor nem gondolkodsz, csak cselekszel. ilyenkor nem fájnak ezek a dolgok, épp ellenkezőleg! Enyhítik őket... ezek a sebhelyek emlékeztetnek a  múltra, az elkövetett hibákra, és azokra az esős, fájdalmas napokra...