*saját

-depressziós vagy, valld be, nincs értelme tagadnod...! Te is tudod, én is tudom! 

-Nem értem, hogy miért vagy  ilyen biztos benne... tudod Te, hogy mit érzek? TUDOD?
-Nem, nem tudom. magyarázd el...kérlek!  
-ELMAGYARÁZNI? értelmetlen lenne. Úgy sem értenéd... 
-próbáld meg...
-én nem vagyok depressziós. csupán, nagyon egyedül érzem magam, ebbe a hatalmas világban, ilyen kis emberként... 
fájdalmat és szenvedést érzek, vágyok egy ember után, aki megért és SZERET mindenemmel együtt... 
-Mindenki keres egy  ilyen embert, ez természetes. van aki könnyen megtalálja, van aki szenved érte. 
-Akkor én a második kategóriába tartozok...  én már megtaláltam, mégsem lehetek vele, nem ölelhetem, nem csókolhatom meg.. ne akard átélni azt,amit én..
-Nem értem, miért nem lehetsz vele? mi gátol meg?
-A Távolság. az a kibaszott nagy távolság, ami mindent tönkre tesz..ami meggátol kettőnket, hogy együtt boldogok lehessünk. 
-a legfájdalmasabb dolog az, hogy nem lehet azzal, akivel szeretnél.. 
-Te ezt csak mondod, én viszont érzem..
-Ne légy Te abba olyan biztos....