Néha

Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.

Van a világon olyan bánat is...'

Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon.

Semmi nem úgy működik...'

Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.

A legfájdalmasabb az... '

A legfájdalmasabb az, ha valaki olyasvalamit vár, ami nem történhet meg.

' ez a fájdalom. '

Nem, a fájdalmat nem lehet hajótöréshez hasonlítani. 

Nem elnyeli az embert, hanem kínozza, sanyargatja, és összetöri. 

Egy pillanatig úgy érezzük, hogy elfolyik minden vérünk, megáll a lélegzetünk, megbénul a lábunk, és harapófogók tépik, szaggatják a gyomrukat: 

ez a fájdalom.

Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.

AZ ember megpróbálja kimondani'

Az ember megpróbálja kimondani az igazat, s a jutalma csak fájdalom.

Az igazi fájdalom néma.'

Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már a megkönnyebbülés.

milyen igaz. :)

Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.

A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta.

-Imádom?! 

-IMÁDOM!!!

és tényleg..

Bizonyos fajta fájdalmat nem tudnak a kórházban gyógyítani, ezért a szenvedők megteszik, amit tudnak, hogy magukat gyógyítsák meg. A magány fájdalmát gyógyítani lehet új barátokkal. A gyötrő bűntudatot enyhíteni lehet pénzzel. Az égő vágyat csökkenteni tudják apró kedvességgel. De sajnos mindig lesznek olyanok, akik nem gyógyulhatnak meg, mert rájönnek, hogy még több fájdalom vár rájuk.

Nincs az a lelki fájdalom..

Nincs az a lelki fájdalom, ami ne enyhülne, különben mind meghalnánk.

Bárcsak újra... :(

Csak ültem azon a játszótéren, magamba roskadva, miközben a kisgyerekek ott játszottak körülöttem. Vidáman futkároztak, önfeledten kacagtak, s én egyre inkább szomorú lettem. Bár én is újra gyerek lehetnék, hogy ne is érezzem ezt a fájdalmat, amit most cipelnem kell! Én is csatlakozni szeretnék hozzájuk, velük akarok játszani, csúszdázni, hintázni naphosszat. Csak ültem ott órákig, míg lassan beesteledett, és próbáltam elfogadni, hogy azok az idők elmúltak, és én ehhez a varázslatos játszótéri klubhoz már sosem csatlakozhatok. Felnőttem, és ez azzal jár, hogy el kell fogadnom: a valóság nem mindig örömteli.

:(

amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. de a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról..

ezt tartsátok észben...

- Én soha nem akarok felnőni! Úgy fáj.. 

- Azt ugye tudod, hogy soha nem növünk fel igazán? Minden nőben ott él egy kislány, épp úgy minden kislányban ott él egy nő.

- És mi a helyzet a fájdalommal?

- Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna!

ÉREZTED MÁR, IGAZ?!

érezted már ugy, hogy mindennek vége? ennyi volt és feladod? elmenekülsz, amilyen messzire csak tudsz. 

egyedül akarsz lenni, senki és semmi sem képes megvigasztalni. sirsz, kiáltozol: 'MIÉRT?!'.. válaszokat akarsz, de nem kapsz.

nem érted miért történik ez, nem tudod mitévő legyél. nem tudsz semmit. kétségbe esett vagy és félsz, félsz hogy

nem találod majd a kiutat. hogy a padlon ragadsz, hogy nem leszel képes felállni..érezted már, nem?

~kitartást, skacok! mert ugyebár nincs lehetetlen, csak tehetetlen :) 

'Jóéjt.

Ne hidd!

Ne hidd azt, hogy nekem semmi sem fájhat. Egyszerűen csak megtanultam kezelni. Ahhoz, hogy én mit érzek, nincs köze senkinek. És valljuk be, senkit sem érdekel igazán. Így hát minden reggel magamra erőltetek egy mosolyt...és lássuk be, egyre jobban megy. De egy nap hagytam, hogy minden félelem és fájdalom eluralkodjon rajtam. Mindössze 5 másodpercet adtam neki. Minden kis porcikámmal éreztem...az összeomlás határán voltam. Majd elkezdtem visszaszámolni...remegtem...5...4...3...2...1...majd eluralkodott rajtam az a mérhetetlen nagy üresség, ami kiölt minden emberi vonást belőlem.. :/

Senki sem értheti : |

Senki sem értheti, hogy mit érzek igazán.Senki nem érti azt, hogy milyen az amikor egy fiú átver. Egy fiú akit tiszta szívből szeretsz és tisztelsz. Egy fiú akivel oly sokat beszélgettél és éjszakákat töltöttetek együtt, amelyekre még a mai napig percről percre emlékszel. Minden nap reménykedsz, hogy "talán" rájön, hogy ő is szeret téged.De nem.Ez csak a lány buta képzelete.A lány csak sírna és sírna de nem teheti, hiszen ismerősei, barátai előtt ezt az érzést lepleznie kell. Nem tudhatják meg,hogy az az életerős lány akinek az arcán mindig mosoly ült, most csak a mosoly helye látszik az arcán és belül egy törékeny üvegdarab ami most darabokra tört. Talán egy napon sikerül elfelednie a fiút, aki egykor a szívét törte össze és egy fél szívvel talán újra tudja kezdeni az életét

TUDD!

Azt akarom, hogy tudd, hogy az esőfelhőkön túl kék az ég, és hogy a mosolyod elég ahhoz, hogy boldoggá tegyél valakit. Hogy az élet mindig megy tovább, és neked is ezt kell tenned. Emlékezz a múltra, higgy a jövőben, de mindig élj a jelenben. Lásd meg a láthatatlant másokban, és hunyd be a szemed a hibáik előtt. Tudd, hogy nem mindenki fog beléd szeretni akit szeretsz, és sokszor fogsz csalódni olyan emberekben, akiktől nem is várnád.. Ennek ellenére azt is tudnod kell, hogy sokan lesznek szerelmesek beléd, és talán ennél is többen fognak csalódni benned. Tudd, hogy amikor szükséged lesz valakire, talán olyan ember nyúl feléd a szakadékba, akiről azt hitted volna, hogy letaszít a mélybe. Remélem, hogy tudod, hogy a mosolyod boldoggá tette a napjaimat és az, hogy megláttad bennem a csodát, erőssé tett. Amikor éreztem, hogy szerettél, az megmentett a sötétségtől. Azt akarom, hogy a Te sötét napjaidon emlékezz arra amit most leírtam Neked. Tudd, hogyha egyszer csak eltűnök az életedből, akkor is örökre a szívembe vésted magad..Soha de soha nem felejtelek.

Egyszer majd Te leszel

Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog. Ezt garantálhatom… Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra ...vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél…