*A hét idézete

Vegyél vissza egy lépést, és vess egy pillantást magadra. Ember vagy.. méghozzá gyönyörű. Bármire képes vagy. Ne utálkozz, mert valaki összetörte a szíved, vagy mert a szüleid elváltak, vagy amiért egy barátban csalódtál.. ne törődj azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz irányítani. Hagyd hogy megtörténjenek, sírj, ha attól könnyebb, majd mikor eljön az ideje, engedd el a fájdalmat. Felejtsd el azokat a dolgokat, amire nem érdemes emlékezni, helyette azokra a pillanatokra koncentrálj, amelyeket sohasem felejtesz majd el. Hagyd, hogy szerelembe ess, mondd el az embereknek, mit jelentenek neked. Találkozz új emberekkel, ne félj őket boldoggá tenni és Te se ijedj meg, ha újra boldog leszel - attól, mert valaki akit szerettél, bántott téged, nem biztos hogy más is ezt fogja tenni. Mindig kövesd az álmaid, és éld meg az életed minden percét, hogy egy nap, mikor visszagondolsz az életedre, ne bánj meg semmit.

*A hét idézete

Bár újraélhetném a közös pillanatainkat, bár megállíthatnám az emlékeinket, bár visszatekerhetném a boldogságunkat.. és bárcsak megállíthatnám ezt a fájdalmat . . .

*A hét Idézete

Van egy mondat, ami még a ‘már nem szeretlek’-nél is sokkal fájóbb tud lenni: a ‘nem bízom benned’. Az elsőnek valaki máshoz van köze, s mint tudjuk, a szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag Te vagy az oka.. ráadásul ilyenkor nem csak Neki okozol csalódást, hanem ezzel együtt magadnak is.

~

-Utálom a szerelmes történeteket! - Hazugság!
Igazából szeretem őket, és lélegzetvisszafojtva várom a boldog befejezést. De az érzést, amit kivált belőlem valóban utálom. Hogy az ilyen sztorikban még a a pancserek is irigylésre méltó boldogságban részesülnek. Mert a könyvekben és filmekben mindenkinek egyenlő esélye van, a valóságban viszont nem.
Ráadásul tavasz van, kezdődik az az időszak, amikor a szerelmesek meg akarják mutatni a világnak egymást, és órákat sétálnak keresztül kasul a városban, lehetetlen elkerülni őket. A szingli pedig egy dolgot tehet, vágyakozva nézi őket és nyeli a könnyeit miközben arra gondol: hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Szóval, ha szingli vagy tavasszal cseszheted!

Hiány

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.