IGEN! Ő a barátom. Nem azért, mert azt mondja hogy szeret,

hanem mert bizonyította is !

Ha azt mondom szeretlek, hidd el kérlek! Ha azt mondom utállak, csak azért mondom, mert megbántottál. Ha azt mondom megőrülök érted, elhiheted, mert ezt érzem. Ha azt mondom nem érdekelsz, csak bántani szeretnélek, mert te is megtetted. Ha azt hiszed nem szeretlek, akkor rosszul hiszed, mert minden kicsi porcikádat imádom. Ha azt hiszed más érdekel, megsúgom, hogy nem így van, csak féltékennyé akarlak tenni. Ha ellenzem azt, amit teszel, az nem azért van, mert meg akarom mondani, hogy hogyan élj, hanem azért mert féltelek.

Úristen, de gyönyörű :o♥

Úgy emlékszem, Bismarck is azt mondja valahol: hogy csak kutyát lehet ennyire szeretni, az embereket soha. És igaza volt. Emberrel mindig van valami baj: féltékenység, neheztelés, nagy ellentétek ebben-abban? Az emberi viszonylatok legfeljebb ilyenek: és mégis szeretem. De mi Péterrel úgy voltunk: én csak szeretem. Ez az érzés a szívben olyan volt, mintha nehéz álom telepedett volna rá. S mintha méz csorranna tiszta szépségében, olyan volt az, ha én jó kutyámat megsimogattam. És mondhatom, Péter csak nekem élt, minden gondolata én voltam. Ilyen tiszta érzelmeket még nem látott a világ.♥

Ahhoz hogy . . .

                                                                   "Ahhoz, hogy gyűlöld, valaha szeretned is kellett... "

Gyönyörű :)

Kedves Lányom! 

Ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát! 

megkérdeztem egy idős bácsit:

- bácsi, mi a fontosabb? szeretni vagy szeretve lenni?

az öreg válasza ez volt:

- melyik a fontosabb egy madárnak? a bal vagy a jobb szárnya?!

.. ennél jobb választ nem is adhatott volna, igaza van!

Néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. Mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. Ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.

Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemeidben. De a legrémisztőbb mégis az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg - amikor pedig nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy Te is ugyanannyira szeretsz, mint én Téged, akkor legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el! Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. Mégis, az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lenne szabad. Ez a legnyomorúságosabb az egészben: hogy soha nem szerethettem volna beléd..

ez de édes:')

- tudod mi a legjobb abban, ha egy pár évvel fiatalabb lány szeret téged?

- mi?...

- az, hogy tiszta szívből.

-tudod mi a legjobb abban, ha egy pár évvel idősebb férfi szeret téged?

-mi?...

-az, hogy szándékai komolyak. 

Valakit elengedni, talán tényleg a legnehezebb az életben, mikor szereted, és látod őt távozni, látod ahogy némán visszafordul és csak a szeme tükrözi a kérdést: Miért?.. Miért? Választ te sem tudsz rá, csak tudod hogy jobb lesz és könnyebb is talán..Nézni ahogy távolodik, legyőzni a késztetést, hogy utána szaladj, még figyelni, ahogy befordul és csak akkor sírni elmagad.. Nos...ez csak a mesékben létezik, ő nem fog visszafordulni, te nem fogsz sírni, sőt talán még késztetést sem érzel, hogy utána fuss, csak álsz némán, ő pedig megvető lesúlytó pillantással rád néz, majd sértődötten távozik.. Persze lehet sírni fogsz, lehet hogy valóban megremeg majd a lábad, de mégis csak könnyebb és jobb így.. Ha egymásnak teremtettek titeket útjaitok úgyis összefonódnak még, vagy ha nem, hát legalább van mivel bíztatnod önmagad, van ami ad reményt..

Ha én valakit szeretek..!

Ha én valakit szeretek,akkor biztos,hogy nem fogom őt megszégyeníteni,mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak..!! 

Többet jelent

A mosolyod többet jelent nekem, mint bármelyik lány meztelenül! :) 

Egymásért élni.

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,

életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi

boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi

persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság",

amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a

hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.

Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez

sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Kell lennie egy barátnak

Kell lennie egy barátnak aki észreveszi, ha egy könnycsepp ül a szemedben.Aki nem fél ott hagyni, mert tudja, ha szükséged van rá, úgyis hívod. Kell egy barát, aki azt mondja: Figyu, most nincs minden rendben, de én tudom,hogy erős vagy és túl teszed magad rajta. Most egy roncs vagy és nem akarlak így látni. Először tedd helyre magadban a dolgokat és aztán hívj, ha úgy érzed. És tudnod kell, én midig szeretlek és bízom benned!"

:)

"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el. Azt jelenti, hogy Rád gondolok, Rólad álmodok, folyamatosan akarlak és szükségem van rád, miközben azt remélem, hogy Te is hasonlóképen érzel irántam.
Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem,és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.
A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.hmm..

Gondoltál már arra?:)

Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel unalmasabb lenne a világ Például a barátaid számára. Mennyi át nem élt közös emlék,mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. Hány pillantás, amit csak neked szántak,egy mosoly,amit soha nem fogsz elfelejteni. Egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. Az első érintés, amit tőle kaptál,az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett,és hazaszaladtatok a pulcsija alatt. De ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. Akkor semmi nem lenne. Ez számunkra elképzelhetetlen. S mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet,ha senki nem szeret,ha legszívesebben elsüllyednél, mintha nem is lettél volna,esetleg elmenekülnél a világ másik végébe,állj meg egy kicsit. Gondolj magadra. Aztán a családodra. Rá. Majd a barátaidra. A világra .Egy évre. Egy hónapra. Egy napra. Egy órára. Egy Percre. Egy másodpercre .Majd nyisd ki a szemed. Látod? Felébredtél. Ez a való világ. Innen nincs kiút. Itt már nem lehet felébredni. Nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. Senkiben nem szabad megbízni. Még abban sem, aki azt mondja,hogy a legjobb barátod. nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. Aki azt mondja, hogy szeret,talán igaz lehet .De akinél a szem beszél, az igazán érted él.

Szokás...

Szokás mondani, hogy azt bántod, akit szeretsz.. ez fordítva is igaz!

Csak akkor lehetünk...

Csak akkor lehetünk mindannyian együtt boldogok, ha önmagunkból azt ajándékozzuk, amire a másiknak szüksége van.   

Vonzódsz?

-Vonzódsz az idiótákhoz?
-Ühüm, szeretlek 

Kicsúszott....

Kicsúszott alólad a talaj.. Megértelek. De tudod mit? Én itt vagyok, hogy megtartsalak!