HIÁNYZIK..'

Eszméletlenül, felfoghatatlanul, elmondhatatlanul nagyon hiányzik! Ordítani tudnék, csapkodni,ütni, vágni... Az életben soha senki ennyire nem hiányzott...annyira nagyon! Szükségem van rá, beszélni akarok vele, meg akarom ölelni, nevetni szeretnék vele, újra hallgatni a vicceit. Vissza akarom kapni őt! De a halálból nincs visszaút...

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem..

Hiányzik

-nagyon hiányzik :(

- az agyad hiányzik neked...

Hiány

Le lehet írni szavakkal, milyen valaki hiánya?

Megpróbálom, hisz eme a magányos órán nincsen itt a párom.

Ki tudja, hol van, talán elnyelte az éjszaka,

Klubbok, pia, bulik hada.

Pedig ennyire még sosem volt szükségem

Arra, hogy valaki átöleljen.

Sosem éreztem még ilyet,

A hiányt a kötődés mellett.

Kötődöm hozzá, talán szeretem?

Ez a kérdés még nekem is rejtelem.

Szerelem felé hajlik a dolog,

De az élettől én csak fájdalmat kapok.

Lehetek-e olyan szerencsés,

Hogy megtalálom a szerelem receptjét?

Félek hisz, annyi volt az elbaszott kapcsolat,

De ha ő rám néz, ettől nem féltem magam.

Tudom. hogy szeret és bízok benne,

De kétlem, hogy ez még szerelem lenne.

Hiányzik, jó lenne, ha itt lenne,

Ha száj szájat ízlelne.

Ha ölelne két karjával, kapnám a puszikat,

Közben "picim"-nek hívogat...

De mindez csak kósza ábránd

Eme késői szombati órán.

Majd úgyis el jön hozzám, 

Egyszer úgyis eljön, úgy is itt lesz

És akkor majd csókokkal halmoz el.

De akkor is, ez a kibaszott magány...

Ez a kibaszott vágyódás, 

Csupán egyetlen csók után.

Már számolom az órákat,

A másodperceket,

Csak hogy végre vele lehessek,

Mert ezalatt a pár sor alatt rájöttem:

Igen, szeretem!

A pokol nem egy...

A pokol nem egy hely, hanem egy érzés.
A hiány érzése. 

Ne....

Ne sírj, ne zokogj... Ne félj, Te is megszokod! 

Honnan tudod...

-Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.
Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.

Elmúlt, elveszett, hiányzik.... 

mindennap hiányzol...

A francba.. ha tudnád, mit meg nem tennék, ha most mellettem lehetnél.. 

Hiányzik a nap minden egyes percében, másodpercében,
és nem tudok ellene tenni semmit :( 

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy..
de az-az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk.
Hanem az övé, mert ő veszíti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla..

A lány leborult a földre, s magában az ismert dalt dúdolta, a dalt, ami annyi mosolyt csalt az arcára, de már ez is a könnyeket csalogatta elő...
Nem szabadott sírjon, hisz a másik szobában emberek voltak.. nem láthatták, hogy gyenge, erősnek kellett mutatkoznia.
De most.. most nem ment...
Egyszerűen zokogni kezdett, hideg járta át a testét, remegett..
Kitört a fájdalom, vaskarmokkal szakította fel a rácsot a szíve és a lelke körül.
Eddig páncélként védte, bent tartotta a fájdalmat, mely addig-addig visított és karmolt, míg ki nem szabadult.. és esőt nem indított.
A lány elcsendesedett, s felállt.
A közeli tükörig vonszolta magát.
Letöröltem a könnyes szemét, órájára nézett.
Megigazította sminkjét és a haját, mosolyt festett az arcára, majd kilépett a szobából.
Minden rendben lett, a vasrácsok vissza álltak a helyükre, s a fájdalom ismét bent maradt..

Nem tudom hol vagyok. Csak állok a sötétségben és kereslek Téged..
De nem talállak.. sehol se.. 

Volt egy pólóm...

Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint Neki, és minden éjjel azzal aludtam.
Amíg egy nap nem kezdett el olyan illata lenni, mint Nekem..
Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt.
De nem sikerült, mert...
mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot.
Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb, és nehezebb...

Csak veled..

Becsuktam a szemem, s halkan suttogtam;
Csak Veled szeretnék lenni... 

LÉGY VELEM! :(

Rossz nélküled.. légy velem most, könyörgöm, mert a hiányod felemészt. :(