Ne hidd!

Ne hidd azt, hogy nekem semmi sem fájhat. Egyszerűen csak megtanultam kezelni. Ahhoz, hogy én mit érzek, nincs köze senkinek. És valljuk be, senkit sem érdekel igazán. Így hát minden reggel magamra erőltetek egy mosolyt...és lássuk be, egyre jobban megy. De egy nap hagytam, hogy minden félelem és fájdalom eluralkodjon rajtam. Mindössze 5 másodpercet adtam neki. Minden kis porcikámmal éreztem...az összeomlás határán voltam. Majd elkezdtem visszaszámolni...remegtem...5...4...3...2...1...majd eluralkodott rajtam az a mérhetetlen nagy üresség, ami kiölt minden emberi vonást belőlem.. :/

Akárhányszor...

Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. 

Honnan tudod...

-Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.
Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.

Elegem a világból, a holnapból, a mából, elegem van az emberekből, magamból és másból! 

A lány már nem az volt aki régen élt, s a lány már nem úgy mosolygott  ahogy kéne,  a lány már nem is önmaga volt, hanem egy rossz hasonmás, a lányban összeomlott a világ, s most eszeveszetten keresi régi énje kihűlt nyomát..   

Kint alszom

Ha a kihűlt szív nem érez fájdalmat, akkor ma éjjel kint alszom az esőben.. 

ici-pici lány

Egyszer volt, hol nem volt egy ici-pici lány, aki egy ici-pici városban élt, egy ici-pici országban. Az ici-pici lánynak ici-pici szíve volt, az ici-pici szíve pedig ici-pici darabokban volt..