Az ő lelkiállapota valóban más, mint az enyém. Én csak őrá gondolok, neki pedig nincs se ideje, se módja, hogy rám gondoljon. Az az érzés, amit szerelmnek hívnak, két éve uralkodó a szívemben. Egy pillanatra se sikerült elfelejtenem, sose tudtam elaltatni, mindig felkavart. Az Ő érzéseit és gondolatait egészen más dolgok kötik le. Most feláll, menni készül. Vajon felém fordítja-e az arcát? Nem, egy pillanatra sem! Nincs egyetlen tekintete se számomra. Ez fáj. Egy kedves pillantása boldoggá tett volna a mai napra. De nem kaptam meg, nem ajándékozott meg vele - elment. Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe.