Régen...

RÉGEN....
...Örültél egy tábla csokinak, ma örülsz egy éríntőképernyős telefonnak.
....A lányokért harcolnia kellett a férfinak, ma csak annyit, mondd, hogy "mennyi pénz kell" s máris az övé..
...Felhőtlenül tudtál nevetni, ma már csak kábítószer hatása alatt érzed nagyon jól magad.
...Nem voltak lelki gondjaid.. ma már csinálod saját magadnak.
...Megbecsülték az emberek azt, amijük volt. ma már semmi sem elég.
...Örültél, ha megtudtad venni azt, amire már legalább 1 éve gyűjtöttél, ma már azt is megveszed egy vagyonért, amire 1 hét után ráunsz. 
Túl sok időt áldozunk a külsőségekre. Pazarlunk, mert egyre többet akarnak az emberek.
Úgy öltözöl, ahogy a társadalom "elvárja".
Az vagy, akinek látni akarnak.
Azt szereted akit ha szeretsz,  hasznod származik belőle.
A társadalom szemetei vagyunk, és az élőhelyünket is szemétdombbá alakítjuk magunk körül.
Akkor még a barátnő se érdekből volt veled.. és nem beszélt ki a hátad mögött.
Ma már csak azért vagytok egymással, mert nem jó egyedül...