Néha...

Néha vidám vagyok, pattogós és dumálós..
néha csöndes, nyugis és visszahúzódós..
Néha nagyon várgyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok.
Néha azt szeretem, hogy hangosan szól a zene, néha jó a csöndben.
Néha nagyon boldognak érzem magam, máskor nagyon elveszettnek.
Néha szeretem a színes dolgokat, néha a fekete tetszik.
Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy mait elképzeltem, nem létezik.
Voltam hű, és hűtlen...
S bár néha féltem..
DE SOHA SENKI NE MONDJA RÁM, HOGY NEM AZ ÁLMAIMNAK ÉLTEM!!