Álltál előttem

Te álltál előttem, bár nem ugyanaz a kisfiú, aki űrhajós akart lenni. A mosolyod ugyanaz volt, a gödröcske megjelent arcod két felén, szőke, borzolt hajad, ugyanolyan szőke. Amikor belenéztem, ugyanaz a borzongás fogott el, mint évekkel azelőtt. Percekig azt hittem, hogy álmodok, pedig már olyan rég nem álmodtam veled… amikor meggyőződtem, hogy te vagy az, egy aprócska mosoly futott végig az arcomon. Fekete farmer és kék póló volt rajtad. Hát visszajöttél… szőke hercegem visszatért, csak épp a fehér lovát valahol elhagyta…