Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk..
 Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sose unatkozom.
Még ha nem is szólunk, nem is érünk egymáshoz, még ha külön szobában is vagyunk, még akkor sem.
Soha nem unalmas veled lenni.
Ez szerintem azért van, mert valahogy bízok benned, bízom a gondolataidban.
Érted, hogy mire gondolok?
Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és mindent, amit nem.
Pedig ismerem a hibáidat is.
De pont ez az.. a hibáidról is az-az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat.
Hogy Te sokkal jobban érsz, mint amit valójában megmutatsz magadból, én meg fordítva...
SZÜKSÉGEM VAN RÁD!